Csókavár

Megvolt a banki elszámoltatás. Bár nekem már nincs hitelem, mégis kaptam vissza valamennyi pénzt, amit könnyen jött könnyen megy alapon az amazonos wish listám (ez rémesen néz ki magyarul) kipucolására fordítottam. Jobban mondva csak egy részét. A másik részét a NAV-nak küldtem el, mert hiába töltöttem ki tavaly, adtam oda és pecsételtettem le, hogy nem kérem a gyerekek után járó adókedvezményt, a csodálatos mobilengines papírgyáros néni mégis visszaigényelte nekem. Így aztán én is és Enikő is megkaptuk tavaly a kedvezményt, amit most büntetéssel együtt csengethettem ki az adóbevallással. Ennyit a hozzáértésről. »

A héten ismét elkezdtem olvasni A számítógép-programozás művészetét Knuthtól. Emlékszem milyen viccesnek találtam, amikor először láttam ezt a könyvet 1998 körül az Akadémiai Kiadó győri boltjában. A programozás művészete, na ne... Persze ez még a háború előtt volt, nem sokkal mielőtt leérettségiztem, tehát lópikulát se tudtam a programozásról, meg arról, hogy ki a fene az Donald E. Knuth. »

Az idei EC nem sikerült túl fényesen, csak hatvanegyedikek lettünk, pedig most hárman voltunk Viktorral és Gidával, egy prezis munkatársammal, aki elég jól vágja az algoritmusokat. Sajnos nem volt elég összeszokott a csapat, és valahogy a kitalált dolgok implementálása se ment olyan jól, mint tavaly. »

Gondolkodtam egy csomót, hogy mitől leszek én ismert egy olyan cégben, ahol van vagy 200-250 ember. (Jah, hát ide még nem írtam le, de már vagy három hónapja ismét a Preziben dolgozom.) Mert azt nem mondhatnánk, hogy túlságosan feltűnő jelenség vagyok. Omar haverom ma meg is jegyezte, hogy én néztem ki a leglustább/flegmább alaknak az egész cégben, aztán kiderült, hogy engem érdekel a legjobban az egész és mindig meglepem valami újjal (ma rajzoltam neki egy szülinapi tortát, mert láttam LinkedIn-en, hogy ma van). Jó hát én ilyen csendes lázadó vagyok, inkább gondolkodok mint beszélek, és meggyőzök egy hangadót, hogy aztán ő győzze meg a többieket helyettem. Nekem ez az aknamunka megy, na. »

Múlt héten volt egy lélegzetvételnyi időm, és sikerült befejezni a The Elements of Computing Systems című könyvet. Régen volt a kezemben ilyen jó könyv. Bár igazából nem is az volt jó, hanem a mondanivalója. Mert hát melyik programozó ne szeretne legalább egyszer az életben egy saját számítógépet összerakni, egészen az alapoktól: NAND kapukból? »